Sokak számára az iskolás évek a legszebb, legvidámabb emlékeik közé tartoznak. Ugyanakkor vannak, akik nem értenek ezzel egyet, talán a tanáraik, esetleg az osztálytársaik és más diákok viselkedése miatt..
A most következő hőseink ma már felnőttként emlékeztek vissza arra, hogy milyen nevetséges szabályokat igyekeztek rájuk kényszeríteni az iskoláik!
 

A három részre osztott lépcsőn megtiltották, hogy a középsőn közlekedjünk, mert féltek attól, hogy zsúfolt lesz.
Hógolyózásért igazgatóit kaptunk. A téli szünet előtt utolsó nap szinte az egész iskola kint hócsatázott..

Nálunk egy ideig korlátozták a WC-papír fogyasztást.. A takarítónő kint állt/ült a mosdók előtt, és Ő osztogatta a papírt.. Ha esetleg többet szerettél volna kérni, mint amennyit adott, azt mondta, hogy vidd haza a “csomagodat”..
Kötelező volt megvásárolni az iskola logójával, nevével ellátott pólót.. és ez volt az egyetlen, amit megengedtek viselni, ha hosszú ujjú pólóról volt szó..

Egyszer beküldtek az igazgatóhoz, mert magam elé engedtem egy évfolyamtársamat az ivókútnál. Azzal vádoltak, hogy a mögöttem állókat nem kérdeztem meg erről..

Betiltották a hátizsákokat, mivel szerintük az iskolai szekrényeket alig-alig használták ki a gyerekek?!

Az izgató megtiltotta az arcszőrzetet a középiskolán. Gyakran borotvahabbal és borotvával járta az ebédlőt, hátha elcsíp valakit..

Tilos volt nyalókázni, mivel azokat “ki lehet élesíteni”..
Az alapiskolán igen hosszú asztalaink voltak, és a székek hozzájuk voltak erősítve, így ha hangos volt az osztály, akkor külön ültettek bennünket. Úgyhogy csak egy kicsivel kellett hangosabban beszélgetnünk..

Egy ideig tilos volt beszélgetni az ebédlőben..  Ha “rajtakaptak”, akkor egy székre ültettek, ami előtt nem volt asztal..
Az azonosítónkat /legyen az személyi, busz kártya, bármi/ nyakba akasztva kellett hordanunk.. Egy ideig.